Sikerült a videót feltölteni, remélem ennek ti is annyira örültök, mint én :)
A ferihegyi könnyes búcsú után, a frankfurti átszálláskor szembesültünk azzal, hogy az afgán légitársaság járatán folytatjuk az utat Kabulba...Kissé remegő lábbal szálltam fel a gépre, de azt gondoltam, ha már egyszer, négy éve túléltem az utat a szudáni légitársaság gépén (amikor a szemünk láttára szedték darabokra az egyik propellert a kisgép szárnyán) akkor mégiscsak a szerencse gyermekének érezhetem magam... Ergo nincs miért aggódni!
És a táj amúgy is elfeledtetett minden aggodalmat...
A csapathoz csatlakozott Mónika is, aki azért jött Kabulba, hogy a Baptista Szeretetszolgálat programjában különböző oktató tanfolyamokat tartson a helyi asszonyoknak (angol nyelv, egészségügy).
Így hármasban landoltunk, hogy végre belevessük magunkat a kabuli forgatagba!