Megérkeztünk Tripoliba! Minden félelmünk ellenére nem volt semmi gond az úton, azt a néhány halálközeli élményt leszámítva, amikor a sofőr a fékbe taposott, mert a sötétben nem vette észre, hogy egy rakéta ütötte kárter - vagy egy emiatt felállított torlasz - van az út közepén.

A ma esti tudósításom nemrég ment le, egy műholdas cég egy szálloda teraszán épített ki bázist, onnan adtam a Híradónak.
 

Egyelőre még mindig  a szálloda halljában dekkolunk, mert még most sem tudjuk, hol fogjuk tölteni az éjszakát. Valószínűleg pont itt... A városban ugyanis két biztonságosnak mondott szálloda működik, de mind a kettő fullon üzemel. Órák óta könyörgök a recepciósnak, hogy legalább egy ablaktalan pincehelyiséget kapjunk, de kőszívűek...
Az is felmerült, hogy valamilyen családhoz bekéredzkedünk, lett is volna egy, amelyik befogad - ötszáz dollárért naponta...

Mindenesetre holnap újra nekifutunk a szálláskérdésnek, ma marad a lobbi, csak az a baj, hogy iszonyúan elgyötörtek és fáradtak vagyunk, lassan három napja tartó utazás és egy golyóálló mellényben töltött nap után, harminc-akárhány fokban...

Sajnos itt, a szálloda környékén is muszáj mellényben lenni, mert tegnap és tegnapelőtt is leszedtek egy embert mesterlövészek az épület előtt a környező  házak tetejéről. Azt mondják, Tripoli nagy részét már a felkelők irányítják, de még mindig sok helyen vannak lövöldözések (itt is tízpercenként halljuk a környező utcákból) és abszolút kiszámíthatatlan, hol bukkan az ember kormánypárti csoportokba. Állítólag a legbiztonságosabb helyről is nyílhat olyan utca, ahová nem érdemes betévedni.

Holnap tudósítok, végül hol töltöttük az éjszakát...