Bábel - Hesnával a világ

Egy világ, ahol a legelképesztőbb dolgok is megeshetnek – és egy riporter, aki felkutatja, bemutatja, elmeséli ezeket. Úgy, ahogy valóban megtörténtek. Nem ad hozzá, nem vesz el belőle. Ez a BÁBEL – Hesnával a világ. Következő adás: április 25, 21:30, m1

Fotók innen-onnan

Friss topikok

Ördögűzés

2010.12.05. 22:09 Hesna

Egy hajnali kelést majd három frontális karambol-közeli helyzetet túlélve megérkeztünk Madagaszkár fővárosába. Lassan indulunk haza...Bele se merek gondolni, milyen lesz a negyven fokos hőmérséklet-zuhanás, 35 fokból megérkezni a mínusz 5-be.

Mozgalmasan teltek az elmúlt napok, a forgatásról a dokik rendelésén már meséltem, arról viszont még nem, hogy voltunk autentikus helyi ördögűzésen is! 
Mivel itt a gyógyítás összefonódik a spirituális dolgokkal (egy korábbi posztban már írtam arról, hogy a gyógymódban a segítséget gyakran az őseik szellemétől várják), ezért a dokumentumfilmhez elég alaposan körbejártuk ezt a kérdést is.

Voltunk helyi sarlatánoknál, varázslóknál, aztán egyik interjúalanyunk azt javasolta, hogy egyik reggel látogassunk el egy adott címre, ahol a mentális betegeken ördögűzéssel próbálnak segíteni. Kiderült, hogy a megadott címen egy templom van, ahol a mise végén tényleg külön ördögűző-szertartás tartanak!

Maga a mise a megszokott formában zajlott, szónoklatokkal, énekkel, mindezt jó hosszan, csaknem két órán át. Aztán egyszer csak fehér ruhás nők és férfiak sorakoztak fel, és néhány perc néma ácsorgás után hangosan, dühösen kiabálva elindultak az első sorokban ülő emberek felé. Mint kiderült, itt ültek a "gonosz által megszállt" emberek, akik némán tűrték, hogy a fehér ruhások egészen az arcukba hajolva üvöltözzenek (tolmácsunk szerint a rossz szellemeket fenyegették meg, hogy távozzanak a megszállt testéből) Volt olyan "paciens" aki összekötözött lábbal, kézzel ült a padon, az egyik pap, akivel interjút is csináltunk, azt mondta, hogy sokan közülük ön- és közveszélyesek, és egész Madagaszkárról hoznak ide kóros elméjű betegeket.

Az agresszív kiabálás körülbelül tíz percig tartott, ezután visszasorakoztak a fehér ruhások, volt egy rövid beszéd, majd elkezdődött egy ének, és az ördögűzők újra elindultak a megszállt emberek felé, de ezúttal kedves, suttogva beszéltek hozzájuk, biztatták őket, lelki megerősítést adtak nekik, a kezüket a fejükre téve.

Nagyon megdöbbentő élmény volt, volt, aki sírt, más lefelé bámult a földre, mintha szégyellné magát, és furcsa volt, hogy sok pici gyerek is volt az ördögűzöttek között.

Kíváncsi vagyok, hogy a felvételekről lejön-e majd az egész hangulata, Lacival megszállottan próbáltuk elcsípni a pillanatokat, két kamerával (én egy kis handycammel forgattam).

Egyébként azt hiszem, lesz miből válogatni a dokumentumfilmhez, csaknem 25 óra forgatott anyagunk van. Ilyenkor mindig az a legnehezebb, hogy kiválogassuk, mi marad, mi esik ki.

Fotó is rengeteg készült, ha hazaértem, jobb lesz a net, teszek még fel jó sok fotót a blogra. Ervin és Naima több ezer képet csinált, otthon nekiesünk és kiválogatjuk a legjobbakat.

Érdemes megnézni az AHU honlapját is, ott is sok érdekes beszámoló, fotó készült az útról (www.ahu.hu)

Az biztos, hogy Madagaszkár belopta magát mindannyiunk szívébe. A legjobb az volt, hogy hihetetlenül kedvesek az emberek, és gyönyörű a táj, főleg az óceánparti, dzsungeles területeken. Kicsit nehéz volt megszokni, hogy rovarok és ízeltlábúak hada lepte el a szobákat, de végülis ez is az élmény része. Jókat is ettünk, a fiúk egy darabig még biztos emésztgetni fogják azt a több kilónyi zebu steaket, amit betermeltek (Ja, és esküdtek a helyi sörre - ugyanakkor a madagaszkári bor felejthető kategória. Jártunk az egyik termelőnél, aki végig kóstoltatta velünk az egész repertoárját, háromféle vörös, kétféle fehér és egy szürke bor fajta, de egyik rosszabb volt mint a másik. És ő a régió egyik leghíresebb borásza..)

De persze idő kell ahhoz, hogy az összes élmény leülepedjen. Hogy feldolgozzuk azt a nyomort is, amit úton-útszélen láttunk. Ez biztos az orvosoknak lesz a legnehezebb, hiszen ők nemcsak a szegénységgel találkoztak, hanem azzal is nap mint nap szembesülniük kellett, hogy hiába diagnosztizálnak egy betegséget, ha az embereknek nincs pénze a gyógykezelésre, a műtétre.

Ma éjjel indulunk vissza Budapestre, Párizson át. Ha egyáltalán fel tudunk szállni: úgy hallottuk, hogy Párizsban tegnap törölték a budapesti járatokat, a hó miatt. Úgyhogy lehet, hogy a következő bejegyzést már valamelyik tranzitból írom...

5 komment

Címkék: utazás étel ital ördögűzés madagaszkár misszió mise naima

A bejegyzés trackback címe:

https://hesna.blog.hu/api/trackback/id/tr752495573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tindouf 2010.12.06. 14:17:47

Most már úgy érzem, ördögöt is tudnék űzni, annyira szuggesztív volt a beszámoló.Most már nagyon érdekel majdan bemutatandó anyag.Jó utat haza,jó leszállást!

tyberius 2010.12.06. 19:01:16

Ördögűzés? Mpfha. Ezért nem kell Madagaszkárba menni, volt ilyen nemrég Amerikában is. Egy vallásos közösség a "homoszexuális démont" igyekezett kiűzni egy szerencsétlen srácból. Feltételezem, ez is hasonlóan "hatékony" volt.

Jó Estét 2010.12.07. 15:21:59

Volt ordoguzes itthon is, mikor a kisgyereket megszalta az ekszoszajzbuk-demon :D Amugy hianyoznaka videok, szal remelem, megha Parizsban is ragadtok, ott lesz internet videokat feltolteni :)

Mc69 2010.12.14. 07:58:07

Kérjük szépen az ígért videókat!

newnt55 2010.12.14. 12:41:54

se video se semmi
Azért lehetne többet is törődni a blog olvasóival, ha már megtisztelünk ezzel kedves Hesna. Vagy csak akkor számítunk, ha vesszük a könyvedet?
süti beállítások módosítása