Pedig lassan kezdünk megbarátkozni Madagaszkár növény- és állatvilágával :) a flóra és a fauna ugyanis lassan teljesen beköltözik a szobáinkba. Mohák, gyíkok, pókok és szúnyogok után jöttek az egerek is...
A terv bevált, miután kinyitottuk a fürdőajtót, némi várakozás után, kissé bizonytalan léptekkel ugyan, de megindult a kijelölt útvonalon, és eltávozott a szobából :)
A pókok viszont továbbra is vadásznak rám, ma reggelre az egész bal lábamat végig csípkedte valami, ami a furcsa piros foltokat elnézve biztosan nem szúnyog volt. A tegnapelőtti, hólyagos csípés a lábszáramon pedig egyre nagyobb és egyre csúnyább. Tegnap lekezelte Nagypál dokinéni a rendelés előtt, de egyelőre nincs javulás. Remélem, ha hazaértem, nem a trópusi osztályon fogok kikötni. De a hangulat továbbra is töretlen :)
Tegnap az orvosok egy távoli falu iskolájában rendeltek. A kocsi csak egy darabig tudott elvinni minket, onnantól gyalogosan mentünk, szántóföldeken, patakon és dombokon át. Szegény dokiknak az összes felszerelést, eszközt is végig kellett cűgölniük a rögös úton, de senki nem szólt egyetlen zokszót sem. Le a kalappal előttük!
Az Afrikai-Magyar Egyesület egyébként pont ezért is szervezte ezt a missziót, hogy még több helyi gyereket lehessen képletesen örökbe fogadni, és tegnap össze is gyűjtötték a leghátrányosabb helyzetű, vagy legbetegebb gyerekek adatait, hogy aztán otthon próbáljanak támogatókat szerezni nekik.
Ma az orvosok már nem rendelnek, mert Madagaszkáron is szombat és vasárnap a munkaszüneti nap. Mi még próbáljuk a leghasznosabban kitölteni a hátralévő két napot, ha minden igaz, ma eljutunk egy tradicionális esküvőre, vasárnap pedig egy farmra megyünk, ahol egy francia férfi gyógyfüveket termeszt, aztán ő maga készít belőle mindenféle készítményt, szirupot, cseppet.
Jut eszembe, Zseso, nagyon kösz a tippet a malária-ellenszer után kutató profhoz (egyik kommentelőnk javasolt egy helyi kontaktot, aki hasznos lehet a dokumentumfilmhez) - sajnos hiába hívom, nem veszi fel senki a telefont. De azért még próbálkozom, hátha.
Amúgy hadd dicsekedjünk is egy kicsit, önkéntes tolmácsunk, Naima ma kapta a hírt, hogy az ő fotójáról nevezték el azt a kiállítást, amit holnap nyitnak meg Dakarban, St Louisban! Az az apropó, hogy az európaiak erről a településről kiindulva kezdték el meghódítani a fekete kontinenst. Ezért most szerveztek egy nagyszabású rendezvénysorozatot, amin Naima fotói is ki lesznek állítva, és az ő egyik fotójáról ("350 éve mozgásban") nevezték el az egész tárlatot. Úgyhogy este majd koccintunk is erre jó kis madagaszkári borral (ennek a jó kis nedűnek a leírását egy későbbi posztra tartogatom.. :)