Arról már meséltem, milyen főbb problémák miatt életbevágó, hogy minél több mentő legyen Afganisztánban. A katonákra és a civilekre az egyik legnagyobb veszély az IED-k, azaz improvizált robbanószerkezetek jelentik. Ezeknek több típusa van, gyakran az út mentén rejtik el, és távirányítással vagy zsinórral hozzák működésbe őket. Általában katonai konvojokat, rendőrautókat próbálnak így a levegőbe röpíteni, de sokszor civilek tucatjai halnak meg ezekben a merényletekben. A taposóaknák is rengeteg civil életét követelik, a helyiek mesélték, hogy vidéki falvakban gyakran előfordul, hogy gyerekek lépnek ezekre, miközben gallyakat, ágakat gyűjtögetnek. Az is mindennapos, hogy valaki a lábát, valamelyik végtagját veszíti el egy ilyen robbantásban. Ami sokszor egyenlő a halálos ítélettel, vagy az örökös ágyhoz kötöttséggel.
Kabulban viszont egy olyan szervezetre bukkantunk, ahol néhány elhivatott afgán nő központot alapított az ilyen betegek megsegítésére. Sokkoló snittek következnek.
