Próbálunk alkalmazkodni a helyi időjáráshoz: mivel Madagaszkáron most köszöntött be az esős évszak, délután öt körül menetrendszerűen elkezd zuhogni az eső. És másnap reggelig abba se hagyja. Egyik nap kicsit korábban kezdődött a zuhé, épp úton voltunk, gyalog indultunk el, és mivel taxi nincs ebben a városban, csak riksa, kénytelenek voltunk beülni egy ilyen helyi jellegzetes járgányba. Nem azért ódzkodtunk ettől eddig, mert nem akartuk kipróbálni a helyi közlekedést, hanem mert fura érzés riksán ülni, miközben valaki vért izzadva fut előtted az aszfalton, mezítláb...

 

 

Mert itt nem bicikli, nem is robogó hajtja a riksát, hanem a riksás felkapja a szekérszerű jármű rúdjait, és ütemesen elkezd futni. A többségük mezítláb, akkor is, ha bokáig ér a víz az úton. Mindezt fillérekért, egy út 40-100 forintnyi összegbe kerül. És a riksakínálathoz képest kevés a fuvar, a riksások sokszor dulakodnak azért, hogy elcsípjenek egy-egy „ügyfelet”, főleg ha külföldi.

 

Az AHU magyar dokijait ma egy kisbusz vitte a rendelés helyszínére, a hatalmas sárban úszó földúton majdnem elakadtak. Mi is utánuk mentünk, és szinte az egész napot a rendelésen töltöttük. Érdekes volt végigkövetni a rendelést, a néha sokkoló betegségeket, sebeket.

 

 

Az egyik leggyakoribb probléma (a férges betegségeken túl) az epilepszia és a mentális betegségek, retardációk. Ezek kezelése ugyanis egyáltalán nem megoldott újszülött korban, sőt többnyire észre sem veszik ezeket időben. Ráadásul a szülés itt sokszor nem várt komplikációkkal jár az eszköz- és orvoshiány miatt, ami egész életre kiható sérüléseket okozhat. Az orvosok szerint kellene majd egy külön misszió, ahol kifejezetten erre specializálódott szakemberek jönnek ki. Az orvosok egyik legnagyobb nehézsége egyébként a kommunikáció a betegekkel: a rendelésen ugyanis francia tolmácsok (Naima és Virág) segítenek fordítani, de mivel a helyiek többsége nem beszél franciául (bár ez az egyik hivatalos nyelv) ezért szükség van még egy tolmácsra, aki franciáról fordít malgasra. Így mire minden probléma, tünet, javaslat, tanács eljut oda-vissza a csatornákon, dupla fordítások hálóján, lemegy a nap.

 

 

Miután lement a nap egyébként, együtt vacsorázott az egész csapat. Itt a favorit kaja a ZEBU! „Le zebu” − ahogy franciásan emlegeti mindenki :) A zebu hasonlít a marhára, egy furcsa kinövéssel a hátán, egyébként a helyiek büszkesége, igazi jolly joker állat, használják igavonásra, teherhordásra, és még a húsa is kiváló − legalábbis a helyiek szerint. Megkóstoltam én is a helyi módra elkészített zebut. Szerintem rágós, nekem nem jött be. De a fiúk folyton ezt eszik, sült krumplival, rizzsel. Mert itt ugyebár az a férfiasság fokmérője, hogy ki hány kiló rizst eszik egy nap. Fél kiló alatt ciki megállni.

 

 

Hát, váljék egészségükre :)