Ma leállt az élet Afganisztánban, és még sok más országban, elkezdődött ugyanis az Áldozati Ünnep! Ez a muszlimok egyik legszentebb ünnepe, és a tehetősebbek általában leölnek egy bárányt, és szétosztják a szegények között. Hát ez volt az a nap, amikorra egyetlen afgánnal sem tudtunk semmilyen forgatást leszervezni (nem is csoda, Magyarországon ki akarna mondjuk karácsonykor egy tévéstábbal bajlódni :)
Viszont nem maradtunk hoppon, igazából ma este nagyon izgalmas forgatásról estünk be a kabuli vendégházba: a kabuli repülőtéren töltöttük az egész napot. Ez egyébként egyszerre polgári és katonai reptér, és most NATO-ISAF parancsnokság alatt működik, ahol a szövetségesek féléves periódusokban váltják egymást. Jelenleg magyarok irányítják. Nagyon kedvesen fogadtak minket, és borzasztóan segítőkészek voltak. Persze biztonsági okokból sok szabályt be kellett tartani, úgyhogy csak nagyon célirányosan tudtunk forgatni. De így is élmény volt, az is, hogy a kifutóról nézhettük végig a naplementét.
Engedélyt kaptunk arra is, hogy az ott működő kórházban forgassunk, ez pont illik a dokumentumfilm tematikájába, amit egész héten forgatunk (segélyezés, egészségügy…egyébként többen kérdeztétek, mikor megy le a film: januárban, az MTV-n) Ami meglepő volt, hogy ebben a kórházban nemcsak katonákat, hanem afgán civileket is ellátnak. Épp akkor hoztak helikopterrel egy fejsérült kisfiút, aki autóbalesetet szenvedett.
Holnap hajnalban (vagyis néhány óra múlva) pedig mehetünk vissza a reptérre, sajnos már azért, hogy hazautazzunk. Kabul-Frankfurt-Budapest. Iszonyú gyorsan elrohant ez a hét, pedig annyi téma van, amit még szívesen leforgattam volna. Ráadásul maradt is jópár videó, amit már nem volt idő ide feltenni – úgyhogy ha hazaérek (inshallah) még megmutatom, milyen ételekkel láttak minket vendégül, és hogy milyen, amikor afgán ápolók újjáélesztést tanulnak egy magyar mentőstől. És holnap hajnalban, ha lesz időm, indulás előtt még felteszem, milyen egy kabuli szupermarket :) Csak el ne aludjak...