Afganisztánt a hatvanas években hippiföldnek hívták, állítólag rengeteg fiatal jött ide a világ minden tájáról, nem kevesen a jó minőségű hasis miatt... akkor még biztonságos volt az ország, sokkal szabadabban éltek a nők is.
Aztán jöttek a háborúk, a szélsőséges eszmék, és a nők elvesztették szinte minden jogukat. Sajnos olyan tradíciók alakultak ki, hogy ha egy nő özvegyen marad, vagy elválik tőle a férje (háromszor ki kell mondania: elválok, elválok, elválok) akkor az asszony magára marad. Ez többnyire azt jelenti, hogy nem lesz, aki eltartsa, bevétel nélkül marad, mivel a nők itt nem nagyon vállalhatnak munkát sem, vidéken legalábbis ez szinte lehetetlen. Úgyhogy marad a koldulás: itt Kabulban gyakran látni az út szélén csoportban ácsorgó, kolduló asszonyokat.
Ezen a helyzeten is próbál segíteni néhány nemzetközi szervezet, azzal, hogy munkát ad a nőknek. Olyat, amit otthon is elvégezhetnek: varrás, szövés, kötés, gyöngyfűzés. Ez persze segít azokon a nőkön is, akik férjnél vannak,hiszen sokszor rokkant a férj, vagy dolgozik, de így is éhezik a család.
Egy ilyen központba látogattunk el, és amikor beszabadultam a nők közé, végre azt is meglestem, mi rejlik a burka alatt! :)