Hát igen, 330 kilométer 10 óra alatt... milyen optimista voltam! Hajnal egy órakor gördült be a mikrobusz a hotel elé (és kora reggel indultunk) De örülök annak, hogy egyáltalán épségben megérkeztünk. Esküszöm, Kabulban nem voltunk Lacival ilyen veszélyben, mint ma éjjel, lerobbanva az út szélén.

Az egész úgy kezdődött, hogy már útközben, a hegyi szerpentineket szelve is azon gondolkodtam, hogy csak élve megússzuk az utat, miközben esztelenül száguldozó vagy épp több tonnás kamionokban ülő ámokfutók jöttek szembe, és gyakran a padkán kötöttünk ki. ( az út centire pontosan olyan széles, hogy két autó elférjen rajta, tehát egyiknek muszáj lehúzódnia) Aztán miután besötétedett, még rémálomszerűbbé vált a lavírozás szembe a kamionokkal. És akkor megtörtént az, ami csak az ember legrosszabb álmaiban történik meg: lerobbant a kisbusz.

Ott álltunk a vaksötétben, egy meredek útszakasz szélén, ahol még lehúzódni se volt hely, egy kanyar után...minden adott volt, hogy belénk rohanjon a következő arra száguldó autó. A helyiek bokrokat tesznek ilyenkor az út szélére, tíz-tizenöt méterrel előbbre, de itt még bokor se volt. Kiderült, hogy a hűtővízzel van gond, a fiúk nagy nehezen megoldották a kérdést az ivóvízzel (még jó, hogy Afrikában az ember tíz liter vízzel indul mindenhová) Úgyhogy betoltuk az autót, beindult, és már épp megkönnyebbültünk, hogy megoldódott a probléma, amikor megint leállt a motor. Kezdődött elölről, ki a kocsiból, probléma-elemzés, víztöltés, csak egy dolog hibádzott: hogy éppen lejtőnek felfelé tartottunk. Így elég nehéz lett volna betolni, úgyhogy mi kiszálltunk, és végül rükvercben gurult lefelé a kocsi...forgalommal szemben...persze ismét egy kanyar előtt...és megfordulni -azon a szakaszon - nem tudott...

Mi ezt már az út széléről néztük, és azon imádkoztunk, nehogy éppen jöjjön egy autó, mert akkor...jobb bele se gondolni. Aztán beindult a motor, a kisbusz visszajött értünk, megint beszálltunk, megint útra keltünk - tíz percre, mert akkor meg a benzin fogyott el, mert - mint a sofőr mellesleg megjegyezte - rossz volt a mutató, így számolhatta el... Mázlinkra akkor épp egy kisebb település szélén robbantunk le, és volt némi útpadka, félre tudtunk húzódni. Úgyhogy a sofőr bekopogott egy házba, szerzett egy embert, akinek volt robogója, és több üres vizes palackkal felszerelkezve elrobogott a következő településre (30 kilométerre...) hogy hozzon benzint.

Mindez egy-másfél órás mutatvány volt, már meg se tudnám mondani, pontosan mennyi, csak ültünk az út szélén a sötétben, és bíztunk abban, hogy épségben megjárja a sofőr a fővárost a robogóval, amiben mellesleg szintén nem volt túl sok benzin. De megérkezett, és nem, negyedszerre nem robbantunk le éjnek évadján, hanem szerencsésen beértünk a városba, a hotelhez, ahol van internet is! 

És most mindjárt indulunk tovább...ugyanezzel a kisbusszal :)