Bábel - Hesnával a világ

Egy világ, ahol a legelképesztőbb dolgok is megeshetnek – és egy riporter, aki felkutatja, bemutatja, elmeséli ezeket. Úgy, ahogy valóban megtörténtek. Nem ad hozzá, nem vesz el belőle. Ez a BÁBEL – Hesnával a világ. Következő adás: április 25, 21:30, m1

Fotók innen-onnan

Friss topikok

Nincs pénz a gyerek műtétjére

2010.12.04. 09:03 Hesna

Rohan az idő, két nap, és indulunk haza...
Pedig lassan kezdünk megbarátkozni Madagaszkár növény- és állatvilágával :) a flóra és a fauna ugyanis lassan teljesen beköltözik a szobáinkba. Mohák, gyíkok, pókok és szúnyogok után jöttek az egerek is...
Az egész úgy kezdődött, hogy este, amikor a nap  levezetéseként beszélgettünk a szobában, furcsa neszre figyeltünk fel... és a hang forrása felé fordulva farkasszemet néztünk egy egérrel, amelyik az egyik bőrönd tetején üldögélt. Persze a szívbaj jött ránk, mert nem tudtuk, hogy a szobákban egerek is laknak társbérletben. Mire észbe kaptunk volna, az egér berohant a fürdőbe, és pedig gyorsan bezártam az ajtaját. Miközben azon tanakodtunk, hogy hogyan tovább, az egér vadul kaparni kezdte az ajtót belülről. Kitaláltuk, hogy bőröndökből és az egyik hálózsákból eltorlaszoltuk a szoba egy részét, mintegy egyetlen menekülési utat kiépítve a fürdő és a kijárati ajtó között.
A terv bevált, miután kinyitottuk a fürdőajtót, némi várakozás után, kissé bizonytalan léptekkel ugyan, de megindult a kijelölt útvonalon, és eltávozott a szobából :)

A pókok viszont továbbra is vadásznak rám, ma reggelre az egész bal lábamat végig csípkedte valami, ami a furcsa piros foltokat elnézve biztosan nem szúnyog volt. A tegnapelőtti, hólyagos csípés a lábszáramon pedig egyre nagyobb és egyre csúnyább. Tegnap lekezelte Nagypál dokinéni a rendelés előtt, de egyelőre nincs javulás. Remélem, ha hazaértem, nem a trópusi osztályon fogok kikötni. De a  hangulat továbbra is töretlen :)

Tegnap az orvosok egy távoli falu iskolájában rendeltek. A kocsi csak egy darabig tudott elvinni minket, onnantól gyalogosan mentünk, szántóföldeken, patakon és dombokon át. Szegény dokiknak az összes felszerelést, eszközt is végig kellett cűgölniük a rögös úton, de senki nem szólt egyetlen zokszót sem. Le a kalappal előttük!
Az iskolába pedig sok olyan szülő is eljött a gyerekével, aki megkérte az orvosokat, hogy őt is vizsgálják meg. Itt most nem láttam olyan elrettentő sebeket, mint a korábbi rendeléseken, de szörnyű érzés volt hallani, mikor az egyik orvos köldöksérvet diagnosztizált egy kislánynál, akinek folyton fáj a hasa, és mikor azt javasolta a szülőknek, hogy műtessék meg a kislány sérvét, mert egy viszonylag kisebb beavatkozással is megoldható ez a probléma, az apja a szemét lesütve csak annyit tudott mondani, hogy sajnos erre sincs pénzük (amint azt már írtam, itt ha valakit megműtenek, a betegnek magának kell megvenni és vinni minden hozzávalót, a fecskendőtől a steril gézig...)

Az Afrikai-Magyar Egyesület egyébként pont ezért is szervezte ezt a missziót, hogy még több helyi gyereket lehessen képletesen örökbe fogadni, és tegnap össze is gyűjtötték a leghátrányosabb helyzetű, vagy legbetegebb gyerekek adatait, hogy aztán otthon próbáljanak támogatókat szerezni nekik.

 

Ma az orvosok már nem rendelnek, mert Madagaszkáron is szombat és vasárnap a munkaszüneti nap. Mi még próbáljuk a leghasznosabban kitölteni a hátralévő két napot, ha minden igaz, ma eljutunk egy tradicionális esküvőre, vasárnap pedig egy farmra megyünk, ahol egy francia férfi gyógyfüveket termeszt, aztán ő maga készít belőle mindenféle készítményt, szirupot, cseppet.

Jut eszembe, Zseso, nagyon kösz a tippet a malária-ellenszer után kutató profhoz (egyik kommentelőnk javasolt egy helyi kontaktot, aki hasznos lehet a dokumentumfilmhez) - sajnos hiába hívom, nem veszi fel senki a telefont. De azért még próbálkozom, hátha.

Amúgy hadd dicsekedjünk is egy kicsit, önkéntes tolmácsunk, Naima ma kapta a hírt, hogy az ő fotójáról nevezték el azt a kiállítást, amit holnap nyitnak meg Dakarban, St Louisban! Az az apropó, hogy az európaiak erről a településről kiindulva kezdték el meghódítani a fekete kontinenst. Ezért most szerveztek egy nagyszabású rendezvénysorozatot, amin Naima fotói is ki lesznek állítva, és az ő egyik fotójáról ("350 éve mozgásban") nevezték el az egész tárlatot. Úgyhogy este majd koccintunk is erre jó kis madagaszkári borral (ennek a jó kis nedűnek a leírását egy későbbi posztra tartogatom.. :)

 

Szólj hozzá!

Címkék: madagaszkár gyógyítás misszió segélyszervezetek naima

A bejegyzés trackback címe:

https://hesna.blog.hu/api/trackback/id/tr412492190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.