Tegnap olvastam, hogy megint összecsapások vannak Szudánban. Mondjuk szinte kódolva volt, hogy a ketté szakadás nem fog olyan könnyen menni, és valószínűleg még rengeteg áldozatot követelhet. Érdekes, hogy máris más szemmel olvasom a híreket Szudánról, miután a mai műsorom egyik főhőse ott nőtt fel, és nagyon durva dolgokat mesélt arról, hogy ő gyerekként hogyan élte meg a polgárháborút. Bár néhány éve jártam Szudánban és beszélgettem sokat a helyiekkel, azért mindaz, amit Emmanuel Jal elmesélt forgatás közben...hát, az még a legdurvább rémálmokat is felülmúlja. Mert nem gondolná az ember, hogy annál lehet mélyebb pontja egy ember életének, hogy fegyvert adnak a kezébe nyolc évesen, és embert kell ölnie, hogy életben maradhasson. Pedig neki ezen felül is olyan döntéseket kellett nyolc, kilenc évesen meghoznia, amibe sokan belehalnának...azt hiszem, hogy azt a mondatot soha nem fogom tudni kitörölni az emlékezetemből, amikor azt mondta: "Az ember érzékelése teljesen megváltozik a folyamatos éhezéstől. Eljön a pont, amikor már a haldokló társaidnak is ételszaga van."

Egyébként ez egy olyan tabu téma, amin sokat dilemmáztam, hogy egyáltalán benne hagyjam-e az anyagban, és hogyan. Sokat beszélgettem erről a kollégáimmal, a csapattal, akikkel dolgozom, és a facebookon is megpendítettem, érdekes reakciókat kapva. És végül arra jutottunk, hogy ha ő egyszer megtisztelt a bizalmával és levitt a múltja legsötétebb bugyraiba, akkor annak oka volt. Valószínűleg az, hogy megértsük, miért lett az, aki, és miért próbál most megszállottan másokon segíteni. Mert tényleg megszállott lett. Pl. két évig éheztette magát (már amikor rapperként dolgozott) hogy így hívja fel a figyelmet az egyik adománygyűjtő kampányára. Addig csak napi egyszer evett, amíg össze nem gyűlt 15 ezer dollár...de megcsinálta, amit elhatározott. Amúgy pont ilyen embereket próbáltam felkutatni ebbe a műsorba. Akik elképesztő dolgokat éltek át, de ebből tudnak építkezni. Ha őszintén magamba nézek, én nem tudom, hogy képes lettem-e volna azt átvészelni, amin nekik kellett keresztül menniük, és még annyi erőt is összeszedni, hogy amikor kimászok mindebből, ne csak előre nézzek, hanem vissza, a múltba is, és próbáljak másokon segíteni. Bár azt mondják, hogy az ember sokkal többet képes elviselni, mint azt gondolná...